2006

A Material Kupát megelőző csütörtöki tesztnapon nem vett részt csapatunk, hiszen versenyautóinkon számos állítást kellett végezni, az enyémen például - amellyel Angela Vilarino nemrég a nagyon rövid trier-i hegyipályán megrendezett EB-futamon állt rajthoz - az áttételeket kellett módosítani. Kihasználtam tehát a kínálkozó kényszerű szabadidőt, és lesétáltam a pálya Mansell-kanyarja mellé, hogy tanulmányozzam versenytársaim kanyartechnikáját. Őszintén szólva, rendkívül meglepett, hogy kívülről szemlélve mennyire látványos az egész. Életemben először figyeltem a pálya közvetlen közeléből az eseményeket, és be kell hogy valljam: hátborzongató érzés, az ember a cockpit mögött teljesen másként éli át az egészet. Talán kedves olvasóim számára is hihetetlenül hangzik, de korábban nem is gondoltam volna, hogy a Mansell-kanyar előtti emelkedő ilyen meredek...

Pénteken aztán már nem volt idő a merengésre, és az időmérőn 1' 48.840-et futottam, mégpedig egy rendesen bekoptatott, 45-50 körös gumival. Az időeredményem ezredre azonos volt Pödör Balázséval, és a szabályok szerint ilyenkor az indulhat az előrébb levő rajtkockából, aki az időmérő edzés folyamán előbb érte el ezt az eredményt. Ez pedig én voltam, és az így megszerzett második rajtkocka számomra azt bizonyította, hogy megtaláltuk a jó irányt. Mi több, a versenyen is arra számítottam, hogy Channoch Nissany mögött sikerül megtartanom a második helyet a 14 kör alatt. Sajnos nem így történt, és ezt jórészt a saját számlámra írom: a célegyenes végén nem voltam kellően erőszakos, és Pödör előzési szándékát is későn vettem észre. A célegyenes elején ugyanis még azt láttam a tükörben, hogy megnyúlik köztem és a Renault között a távolság, az egyenes végi féktávon pedig már csak akkor vettem észre Balázst, amikor már mellettem volt. A mai napig dühös vagyok, és akkor, ott is eléggé elborult emiatt az agyam. Az igazság az, hogy a tavalyi Material Kupán Eszenyi Lászlóval történt célegyenes végi ütközésem óta nem vagyok eléggé rámenős a pálya ezen pontján, és ez a tudatalatti gát most megbosszulta magát.  Érdekességként említem meg, hogy nálunk, a Szász Motorsportnál úgynevezett egészségügyi telemetriát is alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy Channoch-on, Biancán és rajtam EKG-szerű diagnosztikai eszközök vannak a versenyek során. Nos, az említett Pödör-féle előzésnél a műszer 200-as pulzust mutatott ki nálam...

Ha már egészségügyi dolgokról beszélünk, hadd fejezzem ki köszönetemet dr. Pál Zoltán sportorvosnak, aki az évad eleje óta kellően "rendberakott". Az ő tanácsai eredményeképpen most sokkal fittebbnek érzem magam, kevesebb és gyengébb cigarettát szívok és a napi kávé-adagomat is csökkentettem.

A vasárnapi időmérő edzésen ismét 1' 48-at futottam, méghozzá az előző nap használt gumi-garnitúrával, míg Pödör 1.49-et ért el. Minden adott volt tehát egy jó futamhoz: második rajtkocka, szép idő és a rajtrácsra ígyekezvén az autó is szépen muzsikált alattam. Egészen a sikánig, ahol azt hallom, hogy elkezd "hablatyolni" a motor. "Nincs benne benzin?" - kérdeztem magamtól, mert hallottam, hogy dolgozik a benzinpumpa, ahogy kell. Bejöttem a boxba, mondom a fiúknak, hogy mit érzek, erre ők azt válaszolják, hogy most töltötték tele az autót. A boxutca közben már bezárt, de reménykedtem benne, hogy Channoch után - akinek szintén gondjai támadtak a felvezető körben - el tudok majd rajtolni a boxutcából. Már a BOVI szerelői is átjöttek segíteni, amikor kiderült, hogy a nagyobbik benzinpumpa - kettő van az autóban - ment tönkre; amit én hallottam, az a kisebbik búgása volt. Kész, vége! A csapat is, Szász Laci is rendesen el volt kenődve a történtek miatt, de én azt mondom, hogy a technikai sportban ennyi belefér. Így is rendkívül büszke vagyok a Coloni-Nissan megbízhatóságára, hiszen másfél év alatt először történt vele ilyen malőr.

Kénytelen vagyok tehát - a bajnokság felénél járunk - ezt a futamot minuszolni az éves értékelésben, de a vasárnap elvesztett esetleges 8 pont sokkal kevésbé bosszant, mint a szombaton odaajándékozott három. Mindezek ellenére  nagyon jó kis hétvége volt a "Material", és a Szász Motorsport - Channoch két győzelmével és Bianca szép teljesítményével - már csak fél ponttal van lemaradva a csapatversenyben a BOVI-tól. Remélhetőleg a soron következő Mátrai Hegyiversenyig én is lenyelem a békát, és szép, szabályos pulzusszámmal gördülök majd a rajtelőkészítő helyre!

Addig is mindenkit üdvözöl:

Fekete Krisztián