Szász Motorsport

2007. február 02.
Szerző: Tihanyi Tamás

Székesfehérvár (tt) - Nem sikerült jól Szász László számára az elmúlt év. Technikai meghibásodások, társainak balesetei árnyékolták be az idényt, amit minden bizonnyal elfelejtene már.

- Katasztrófális volt. Tragikus - kereste az erős szavakat Szász László többszörös osztrák és magyar bajnok, aki nemrégiben pályafutásáért megkapta a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét. Az elmúlt évet jellemezte éppen. - Minden rossz összejött, s nagyon örülnék annak, ha egy évtizedben csak egyszer történne velem ilyen. Próbálunk kilábalni a bajokból, igyekszünk kiküszöbölni a hibákat, megtalálni azt a megoldást, amely gyorsabbá tehet majd.

- Néhány nappal ezelőtt érkeztél vissza Japánból. Az ott töltött idő is segíthet abban, hogy régi formádban térj vissza a pályákra?

- Minden bizonnyal. Gyorsabb és üzembiztosabb lesz a jármű, reményeink szerint. Olyan alkatrészeket vásároltunk, amelyek a szigetországban tavaly élvonalbeli autókban dolgoztak, s ezekkel frissítem saját versenygépemet. Jó kapcsolatokat alakítottam ki, s az idei évben együtt indulok futamokon egy nagyszerű Srí-Lanka-i sportemberrel, Dilante Malagamuva-val.

- A hegyi Európa-bajnokságot természetesen továbbra is folytatom, hiszen komoly trófeákat hoztam el ezekről az eseményekről. Április 15-én lesz az első megmérettetés valamelyik szicíliai szerpentinen. Ám előtte Malajziába utazom, ahol Dilantéval egy tizenkét órás versenyen veszünk részt. Az újabb kihívás lényege, hogy egy Porsche típusú versenyautóval egyfolytában kell ennyi ideig haladnia három, egymást váltó pilótának, s csupán üzem-anyagfelvétel és gumicsere miatt áll meg az autó. Ez egy magyar-japán-Srí Lanka-i közös akció lesz részünkről.

- Kemény munkát követő látványos megújulást. Abban bízom, hogy visszatérnek azok a régi idők, amikor egy-egy futamot követően a vetélytársak nem előttem, hanem mögöttem sorakoztak.

Életforma és Forma-3000

Szász László negyven évesen sem lassít a tempón

A pálya körül az erdők már a havat várják, de az északi szél hideg esőt kerget az aszfaltkígyó fölé. A ring boxutcája csaknem üres: egyedül a Szász Motorsport autóbusza és kamionja várakozik az egyik kijárat előtt. Bent, a Forma3000-es versenyautó körül, mint agysebészek a meglékelt koponya mellett, olyan figyelemmel igyekeznek a szerelők beállítani Szász László autóját. Amíg dolgoznak, van időnk szót váltani az idén negyven esztendős pilótával, aki a számolatlan serleg mellett megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is.
Mennyi időt töltöttél autóközelben?
A negyven évemből harmincat, de lehet, hogy egy kicsit többet. Állítólag öt évesen már beálltam a garázsba apám ölében ülve. Ha a komolyabb vezetést nézzük, akkor tizennégy évesen kezdtem gokartozni.
Életed nagy része éles és veszélyes versenyeken múlt el, amikor kihívtad magad ellen a sorsot. Sok nehéz pillanat adódott?
Az utóbbi tíz évben, a hegyi versenyeken melegedett fel igazán a helyzet, mert bizony néhányan meghaltak közben körülöttem. Ennek mindig tudatában vagyok: egy ilyen autóba úgy kell beleülni, hogy ki is kell tudni szállni.
Nemrégiben egy spanyol versenyzőtársad halt meg...
Idén különösen közel csapkodtak a villámok körülöttünk. A spanyol Villarino, akivel együtt kezdtük az idényt, akkorát esett, hogy még a sisakja is összetörött, de mégis szerencséje volt. Egy másik pilóta Németországban 180-al átesett a korláton autóstól, neki is sikerült viszonylag épségben kiszállnia. Aztán legutóbb egy másik spanyol srác, aki tavaly egy kevéssel engem is megvert a Bajnokok Tornáján ő akkor harmadik lett, én negyedik , egy Forma3000-essel meghalt verseny közben.
Életformád, amely egyik versenyről a másikhoz vezet, nem kedvez a hagyományos értelemben vett családi életnek. Milyenek a karácsonyaid?
Nem tudom, milyen lesz az idei, de legtöbbször úgy szaladunk az ünnepekbe, hogy nincs idő készülni rá. Tavaly Spanyolországból mentem Japánba, onnan Olaszországba, s december 24-én reggel toppantam haza. Pörögnek ilyenkor az események, de csinálni kell. Én ezt úgy fogom fel, hogy nem keresem a családi élet szépségét, mert tudomásul vettem, hogy azt feláldoztam a versenyzésért. Ez az ára. Bízom abban, lesznek öreg napjaim, s abban is, hogy soha sem bánom meg azt, hogy így döntöttem. Ebben segít, hogy nagyon tehetséges fiatalok vannak körülöttem. Valahol most már ők is az én családom, s ez kárpótol a kényszerpályáért, amely most már fogva tart.
Min múlik a győzelem?
Megtanultam, hogy az akarat nagy dolog, ezért nem tartok attól, hogy az évek múlása miatt el kéne keserednem. Majd jön egy fiatal jó formában, akire oda kell figyelni, az kemény dió lesz, amit meg kell törni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
Mi kell ahhoz, hogy mindig kiszálhass a kocsiból?
Jó csapattársak, akik ismerik az autó minden részletét és fortélyát, a karbantartáshoz szükséges a biztos anyagi háttér, a sok tesztelés, a felkészülés sem maradhat el, fejben pedig rendben kell lenni: nyugalom a feltétele annak, hogy a vezetésre tudjon összpontosítani a pilóta. Na, ez utóbbival nálam bizony bajok voltak az utóbbi időben. Összetett, egységes folyamat ez, ahol mindennek passzolnia kell a jó teljesítményért.
Mi árulja el egy fiatalról a tehetséget?
Ha valaki gyors, akkor van érzéke. Aztán következik, hogy milyen hosszú ideig bírja a tempót: napokig, hónapokig, hetekig, vagy évekig? Ez már nehezebb kérdés. A legfontosabb az akarat. És a megszállottság.
Annak tartod magad? Megszállottnak?
Sokan biztosan így neveznék, ha valaki éjfélkor még magányosan sétálgat a műhelyben és keresgéli az alkatrészek között azt az apró darabot, amely ahhoz kell, hogy néhány tizedmásodperccel gyorsabb lehess.

Tihanyi Tamás

Nem szeretném, ha kedves olvasóimban egy kisebbfajta világ omlana össze, de így egy héttel az évadzáró hétvége után sem tudok másképpen visszagondolni rá, minthogy: fasza volt!

Pedig nem indult simán, hiszen a pénteki időmérő edzésemen összesen négy mért kört tudtam menni, azt is kopott gumikon. Nekem általában ennyi idő szükséges ahhoz, hogy - akár edzésen, akár versenyen - "rámelegedjek" a versenytempóra, és ezúttal is azt terveztem, hogy a hetedik körömben jövök majd ki új gumikért, és aztán hajrá! A valóságban azonban az edzés nagy részét a Mansell-kanyar bukótere mellett nézőként töltöttem el, hiszen az ötödik körömben eltört a sebességváltó nyelestengelye. Szomorúan szemléltem végig a vetélytársak egyre gyorsuló köreit, és hasonlóan kedvetlenül vettem tudomásul, hogy a szombat reggeli versenyen csak az ötödik rajtkockából indulok majd.

Szombat reggeli, jó vicc! Inkább hajnalnak mondanám a 8 órás rajtot, de bárhogy hívjuk, egy tény: még nem voltam magamnál. Ennek ellenére a rajtom nem volt rossz, és hál' istennek annyira azért ébren voltam, hogy észrevegyek egy egérutat csapattársam, Bianca Steiner mellett, a pálya tribün-oldali részén. Persze, ő is résen volt, és kicsit rámlegyezett, amire én óvatosan elvettem a gázt, és rögtön a másik oldalon próbálkoztam. Olyannyira, hogy a boxutca kijárati szakaszát is sikerült kihasználom az előzés érdekében, amely olyan jól sikerült, hogy a kakaskodásunkba bele-beleszóló Gyuricza Pétert is sikerült az első kanyarban a külső ívre ijesztenem. Mindez, amit most leírtam, nem tartott annyi ideig, mint felolvasni e sorokat, egyszóval, izgalmas volt! Így visszagondolva, talán nem is csinálnám meg mégegyszer...

Az élen álló Channoch hamar elhúzott, én pedig - szokásomhoz híven - észnél voltam, és csak annyira nyomtam a gázt, hogy Biancát magam mögött tartsam - aki azért néha merészen megközelített. A végeredmény több mint szívderítő, mi több ünnepélyes: előszőr a történelemben a Szász Motorsport versenyzői állhattak a dobogó mindhárom fokára. Gratulálok magunknak!

A szombat esti időmérőn azzal a tudattal vettem részt, hogy izraeli csapattársam nem indul a vasárnap esti versenyen. Ennek tudomásom szerint az volt az oka, hogy hazájában október elseje egyfajta nemzeti illetve vallási ünnep, amelyen nem megengedettek az efféle cselekmények.

Eléggé felszabadultan autóztam tehát, olyannyira, hogy az első három körömben 1' 48-akat repesztettem. Na, gondoltam, ha ilyen jól megy, akkor kicsit jobban is odaléphetnék, mondjuk legyen 1' 46! Frászt! Olyan forgalmat fogtam ki 4-5 körön keresztül, mint hétfő reggel a Bécsi úton! Gondoltam, egy-két kört pihegek, aztán, ha kitisztul a "légtér", akkor odapörkölöm azt az 1' 46-ot. Hirtelen elkezdett világítani a kijelzőm: LOW OIL PRESSURE!!! Na, mondom, ennek fele sem tréfa, most még csak egy milliós kár hiányzik nekem az autóban! Visszamentem a boxba, és jeleztem a szerelőknek a hibát. Nos, így egy hét elteltével már nem tudom megmondani, hogy bosszantó, avagy megnyugtató érzés volt, amikor megtudtam, hogy mindössze egy 20 forintos csatlakozó hibája miatt riasztott tévesen a computer...

A vasárnap esti verseny maga egy teljesen sima, rajt-cél győzelemmel végződő GYÖNYÖR volt. Most ezen a helyen meg kellene köszönnöm azoknak, akik ebben a segítségemre voltak, de inkább nem szaporítom a szót: KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, különösen kedves Fan Klubomnak, akik egész szezon folyamán hittek bennem, és lelkesítettek. Emígyen, első győzelmemet egy kicsit nekik is ajánlom...

Lelki szemeim előtt azonban már a novemberi ünnepályes díjkiosztó lebeg, ahol átvehetem majd a serleget pályafutásom legjobb összetett helyezéséért, a Gyorsasági Országos Bajnokság E-csoportjának harmadik helyéért.

A 2007-es szezonban pedig arra törekszem majd, hogy csapatommal, a Szász Motorsporttal, és autómmal, a Coloni-Nissannal legalább egy hellyel előrébb rukkolhassak: még jobb versenyzéssel, és egy kicsit még több szerencsével.

Folytatódjék tehát a Skyguard-Heidelberg Kupa hétvégéjének háttérelemzése, mégpedig ismét egy rövid interjúval, amelyet

autosgyorsasagi.hu: - Laci, külföldi szezonod - amelynek egyes állomásairól korábban mi is beszámoltunk - nemrég ért véget. Milyen eredménnyel?

Sz. L.: - Hát a szezon második felében sem javultak sokat az eredményeim, és ez egy többismeretlenes képlet eredménye. Amellett, hogy idén valahogy én sem találom meg a saját ritmusomat, rendkívül sok technikai problémánk van az autóval. Ezek a problémák részben aerodinamikai jellegűek, a ludas pedig az autóra szezon közben felkerült új szárny. Emellett sajnos minden pályán küzdenünk kellett a helyes beállításokért, amelyeket nem mindig sikerült megtalálnunk. Sajnos egy itthoni, Hungaroringi teszt eredményeivel semmit sem tudok kezdeni egy 10 kilométeres olasz hegyi szerpentinen...Sorozatos problémáink voltak az AVON gumikkal is: hol a rossz minőségű esőgumi miatt, hol a nem megfelelő gumiválasztásunk okán. Végül a hegyi EB-t az ötödik helyen zártam, és én is tudom, hogy jövőre ennél sokkal jobban kellene mennem.

autosgyorsasagi.hu: - Beszéljünk most egy kicsit Bianca Steinerről, akinek kimondva-kimondatlanul a mentora vagy. Bár úgy tűnik, most már nem egyedül...

Sz. L.: - Így van, és ez jó dolog, mert Frank Tamás közbenjárásának köszönhetően Bianca nagyon sok nyilvános szereplésben részesül, amely nélkülözhetetlen egy nemzetközi karrierhez. Nagyon nagyra értékelem, amit a F3000-es tesztjén nyújtott, és elárulhatom, hogy az egyik hungaroringi privát tesztünkön az én Formula Nipponommal is ment a lány. És most kapaszkodj meg: egy-két tizeddel volt csak lassabb nálam! Nagyon vigyáznunk kell azonban, mert könnyen elszaladhat az a bizonyos ló, és nem szeretnénk, ha Bianca pályája rossz irányba kanyarodna egy korai, és túlzott kategória-váltással. Valószínűleg jövőre is megmarad a Formula Renault 2000-esek között, és jelenleg úgy tűnik, hogy az olasz bajnokság lenne számára a legideálisabb.

autosgyorsasagi.hu: - Lehet valamit tudni a Szász Motorsport jövő évi felállásáról?

Sz. L.: - Sok változás nem lesz, hiszen Krisztián valószínűleg a Colonival folytatja, és Biancának is fontosak lennének az itthoni versenyek - már amelyikre a remélhetőleg zsúfolt külföldi programja közben el tud majd jönni. A sárga Tom'S-Toyota továbbra is bérbeadó, vagy akár eladó. Jelenleg két ajánlatom van rá, egyik Krisztiántól, aki nagyon szeretné az öccsét beleültetni (lásd korábbi cikkünket -a Szerk.), a másik pedig Nyitray Bélától. Jelenleg csak azt tudom mondani, hogy aki előbb hozza a pénzt, azé az autó!

autosgyorsasagi.hu: - Végezetül arra lennénk kiváncsiak, hogy mivel töltöd a holtszezont?

Sz.L.: - Pihenéssel és munkával! Továbbra is különböző formaautók kereskedelmével foglalkozom, elsősorban japán forrásokból. Jelenleg egy 1991-es évjáratú, de nagyon kevés kilométert futott Formula 3000-est hozok be az országba, szintén Japánból, de motor nélkül. A megrendelő pedig nem más, mint Bódis Kálmán, akinek nagy tervei vannak ezzel az autóval.

Végéhez közeledik az idei szezon a fehérvári Szász Motorsport számára. A hegyi Európa-bajnokság utolsó, horvátországi futama után Szász László az osztrák bajnoki futamon indult. Bár az idő kedvezett a versenyzőnek, és Szász László egy darabig tartotta harmadik helyét, végül azonban pár tizeddel mégis lemaradt az elsőktől, így hatodikként ért célba.

Jóval szerencsésebb volt az elmúlt hétvége, hiszen a GT Világbajnokság magyar bajnoki futamán a csapat szép eredményeket ért el. A verseny végén az izraeli-magyar Chanoch Nissany aki vallási okokból csak szombaton indult állhatott a dobogó legfelső fokára, Fekete Krisztián a második lett, az osztrák Bianca Steiner harmadik. A vasárnapi futamot Fekete Krisztián nyerte, aki az éves bajnokság harmadik helyén áll, Bianca Steiner pedig vasárnap másodikként végzett.

Annak ellenére, hogy a többszörös osztrák hegyi bajnok Szász László idén nem nyújtotta azt a teljesítményt, amit elvárt magától, csapatára nagyon büszke lehet, és ez bizakodásra adhat okot.

A Hegyi Európa-bajnokság utolsó futama a horvátországi Buzet városában zajlott az elmúlt hétvégén. A versenyen a fehérvári Szász László, és a szintén a Szász Motorsportnál versenyző spanyol Angela Vilarino indult, előbbi a Forma 3000-es, utóbbi pedig a Forma 2000-es autók kategóriájában.
A csapat csütörtökön érkezett Buzetba, így a szombati két tesztkör előtt volt alkalmuk feltérképezni a pályát, amelyen Szász László már másodjára, Angela viszont először indult. Szász jó vonalvezetésű, technikás útvonalnak találta az öt kilométeres pályát, két nehezebb szakasszal. A két pilóta nem sajnálta az időt és a fáradságot, összesen ötszáz kilométert tettek meg föl és le a pályán.
A szombati tesztelés kedvezett a versenyzőknek, hiszen a felhőkből nem esett eső, Szász és Vilarino pedig a második körben javított pár másodpercet idején. Vasárnap viszont az esős idő miatt más útviszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk: az autókra fölkerültek a vizes gumik. Az első körben Szász László 2.54.126-os időt futott.
Erős a mezőny, és a nedves pálya is befolyásolta a teljesítményem. Az autó beállításai nem alkalmazkodtak egészen az esős időhöz, így néha óvatoskodnom kellett értékelt a pilóta az első kör után, akinek ekkor 2.54.126-os idejével még volt esélye a harmadik, vagy negyedik helyre. Angelának egy olajfolt nehezítette meg a dolgát az első rajtoláskor, emiatt autója csúszkált a pálya elején, így 3.08.880-as idővel végzett. Elégedett volt magával, szerinte a körülményekhez képest hozta a formáját.
A második futamban Szász javított eredményén, így a végső ideje 2.54.078 lett, ám ez végül kategóriájában, és az összetett listán is a hatodik helyhez volt elég. Angelának szintén jobban sikerült a második kör, ideje 3.02.171 lett, amellyel kategóriájában a harmadik, abszolútban a tizenötödik helyen végzett.
Szász Lászlónak még két versenye van hátra, a Hegyi Európa-bajnokságban pedig jövőre talán újult erővel, több szerencsével indulhat.

A vasárnapi hatalmas eső miatt a Szász Motorsport csapata úgy döntött, kihasználja egyik mínuszát, és nem indul ezen a futamon. A versenyt egyébként délután a versenybizottság is lefújta, így kategóriájukban nem állt senki a startvonal mögé.

Pozsony, Szlovákia

Végig szoros volt a verseny az Európa Bajnokság szlovák futamán a mezőny elején álló hat-hét pilóta között. A Szász Motorsportnál versenyző Szász László az első versenyfutamban a második helyen állt, ám a második körben rontott, így végül kategóriájában és összetettben is a negyedik helyen végzett.

Szász László egy nemzetközi verseny részese volt Szlovéniában, ahol igen szép eredményt sikerült elérnie. Bár az edzések alapján nem állt valami fényesen, az első versenyfutamban feljött a harmadik helyre, végül pedig másodikként ért célba.

Nagyot lépett előre Bianca Steiner, a gyorsasági OB-ban idén első futamgyőzelmét arató osztrák lány!
A napokban lezajlott olaszországi teszteken (Autodromo di Magione) életében először egy valódi Formula 3000-es versenyautó volánját tekerhette, méghozzá embert próbáló hatvan kör erejéig!

A Coloni Motorsport által a rendelkezésére bocsájtott Lola B02/50 típusjelű autóval - ilyeneket láthattunk a júniusi Material Kupa betétfutamán - legjobb körében 1' 07.54 -nél állt meg a stopper. Az időeredményt mind a csapat, mind a rendkívül lelkesen nyilatkozó Steiner kisasszony is több mint kielégítőnek értékelte:

- Ezt a napot annak szenteltem, hogy megismerjem a pályát és a versenyautót, amely minden eddigi autómtól különböző. Az előbbi érdekében először pár kört tettem azzal a Formula Junior 1.6-ossal, amellyel idén az olasz bajnokság néhány futamán indultam. Örülök, hogy a hatvan kör alatt nem követtem el nagyobb hibát, és nagyon várom már a következő tesztelési lehetőséget, hogy más Formula 3000-es versenyzőkkel is összemérjem a tudásomat!

A Szász Motorsport versenyzője ezzel honfitársai: Bernhard Auinger, Norbert Siedler, Patrick Friesacher és Andreas Zuber - korábbi és jelenlegi 3000-es versenyzők - nyomába lépett.

A Coloni Motorsport részéről azt is megerősítették, hogy régóta figyelemmel követik a tehetséges osztrák lány pályafutását, és mindent el fognak követni, hogy számára mihamarabb egy újabb teszt-lehetőséget biztosítsanak.

"Kevés a verseny-kilométer" - szokták harsogni az autóversenyzés hegyi ágazatát szapulók. Mégis, a hegyi Európa-bajnokság legutóbbi két olasz futamán ennek éppen az ellenkezője keserítette meg Szász László életét. A július 1-2. között megrendezett 56. Trento Bondone hegyiversenyt például egy egészen elképesztő hosszúságú, 17.3 km-es pályán futották! A dolgot az is nehezíti, hogy a pálya extrém hossza miatt egyetlen felfutás adja a vasárnapi versenyek erdményét. A székesfehérvári versenyző ráadásul még sohasem versenyzett itt, hiszen az előző években az olasz pályákon még nem volt megengedett a Forma 3000-es autók szereplése. Vajon milyen stratégiával indult útnak Szász László? Erről kérdeztük őt telefonon:

- Legelőször is kikértem Cserkúti József véleményét, aki a nyolcvanas években rendszeresen részt vett a trento-i versenyeken. Öcsi azt javasolta, hogy osszam fel három részre a pályát, és így, szakaszonként talán van esélyem rá, hogy 95%-osan megtanuljam. Ehhez viszont idejekorán a helyszínen kellett volna lennem, de sajnos itthoni elfoglaltságaim miatt csak csütörtökre érhettem oda. Így is két napon keresztül az volt műsoron, hogy civil autómmal hajnali 5-től reggel 8-ig, illetve későn este több órán át gyakoroltam a pályát, de egyszerűen képtelen voltam minden kanyart tökéletesen bevésni az agyamba. Sőt, egyszer majdnem csúnya vége lett a gyakorlásomnak, mert egy kanyart sokkal lendületesebben kezdtem, mint azt ténylegesen engedné. De hát így jár, aki "későn ébred". Meg kell nézni francia barátom, Lionel Regal teljesítményét - ő a tavalyi francia bajnok - aki már kedden a trento-i szerpentineket rótta, és ennek meg is lett az eredménye: abszolút harmadik hely, míg én - több túraautós mögött - a 22. abszolút helyen szerénykedtem. Lionel egyébként szintén debütált ezen a pályán, ennek ellenére megnyerte a kategóriát, és több mint egy percet adott nekem.

A következő hétvégén Rieti-ben, hasonló "maratoni" körülmények vártak az EB mezőnyére, és Szász Lászlónak ezúttal Olaszországban akadtak olyan sűrű elfoglaltságai, amelyek miatt ide is csak a hét csütörtökén érkezhetett meg. A 15 kilométernyi kacskaringót ismét nem sikerült tökéletesen elsajátítani, ráadásul a rieti pálya átlagsebessége sokkal nagyobb, mint trento-ban volt. A sors különös fintora, hogy a vasárnapi futamon végül nem is volt szükség a magyar pilóta pályaismeretére.

- A pálya egyik felén, kb. 8 km-es szakaszon zuhogott az eső, a másik részen pedig szikrázott a napsütés. Jópáran felmentek esős gumival, de majd tíz másodperccel lassabbak voltak önmagukhoz képest. A versenybíróság végül a mezőny második felét már nem is engedte rajthoz: lefújta a versenyt, és így én sem kerültem sorra. Két hét múlva, pozsonyban talán már több szerencse vár rám, bár azt gondolom, hogy idei elfuserált szezonomon már igazán semmi nem segít. Azért egy dobogós helynek nagyon örülnék...

Nem mindennapi élményben volt része a Suzuki, és Clio márkakupából ismert Michelisz Norbertnek és Kiss Norbertnek, akik hétfőn a Hungaroringen, Steiner Bianca mellett lehetőséget kaptak egy Forma 3-as, 2000 cm3-es, Coloni Nissan versenyautó kipróbálására.

A májusi, Hungaroringen rendezett gyorsasági futamon már szóba került a teszt lehetősége, melynek célja a tehetséges utánpótlás megtalálása, hogy Baumgartner Zsolt után valamikor majd ismét lehessen magyar versenyző a F1-ben.

Frank Tamás úr közbenjárására a Coloni csapat segítségével a Szász Motorsport, és Channoch Nissany biztosította a versenyautókat, illetve ellátta a versenyzőket a szükséges információkkal. Ráadásul, még ellenfelekkel is szolgáltak, hiszen ezt az alkalmat kihasználva itt tesztelt a GP2-ben versenyző brazil Lucas Di Grassi, aki a Renault csapatnál készül jövőbeli Forma 1-es pályafutására, és az olasz Enrico Toccacelo, aki korábban többször nyert F3000-ben. A két tapasztalt versenyző, illetve a magyar színekben versenyző Channoch Nissani köridejéhez viszonyíthatták a fiatal tehetségek, mire is képesek az első megmérettetésen.

Steiner Biancának könnyebb dolga volt, hiszen számára már nem idegenek a forma autók. Az osztrák lány két éve az olasz bajnokságban versenyez. Magyarországon tavaly még 1,6-os, de az idén már két literes Renault-val áll rajthoz. Eddigi pályafutása során körülbelül 8000 verseny, illetve teszt kilométert tett már meg, ellentétben Norbiékkal, akik számára meglehetősen ismeretlen volt a gép.

Bianca Steiner:     1:47'167
Enrico Toccacelo:   1:44'249
Channoch Nissany:   1:46'998
Kiss Norbert:       1:47'930
Michelisz Norbert:  1:49'210

A magyar pályaversenyen a Szász Motorsportnál versenyző izraeli
Channoch Nissany kiváló teljesítménnyel két első helyet szerzett. Az
ifjú és tehetséges Bianca Steiner egy harmadik és egy negyedik
helyezéssel térhetett haza, Fekete Krisztián pedig harmadik lett.
Ezen a versenyen Szász László is elindult, hogy felkérésre tesztelje a
Coloni egyik autóját, de néhány kör után kiállt a futamból.

A Material Kupát megelőző csütörtöki tesztnapon nem vett részt csapatunk, hiszen versenyautóinkon számos állítást kellett végezni, az enyémen például - amellyel Angela Vilarino nemrég a nagyon rövid trier-i hegyipályán megrendezett EB-futamon állt rajthoz - az áttételeket kellett módosítani. Kihasználtam tehát a kínálkozó kényszerű szabadidőt, és lesétáltam a pálya Mansell-kanyarja mellé, hogy tanulmányozzam versenytársaim kanyartechnikáját. Őszintén szólva, rendkívül meglepett, hogy kívülről szemlélve mennyire látványos az egész. Életemben először figyeltem a pálya közvetlen közeléből az eseményeket, és be kell hogy valljam: hátborzongató érzés, az ember a cockpit mögött teljesen másként éli át az egészet. Talán kedves olvasóim számára is hihetetlenül hangzik, de korábban nem is gondoltam volna, hogy a Mansell-kanyar előtti emelkedő ilyen meredek...

Pénteken aztán már nem volt idő a merengésre, és az időmérőn 1' 48.840-et futottam, mégpedig egy rendesen bekoptatott, 45-50 körös gumival. Az időeredményem ezredre azonos volt Pödör Balázséval, és a szabályok szerint ilyenkor az indulhat az előrébb levő rajtkockából, aki az időmérő edzés folyamán előbb érte el ezt az eredményt. Ez pedig én voltam, és az így megszerzett második rajtkocka számomra azt bizonyította, hogy megtaláltuk a jó irányt. Mi több, a versenyen is arra számítottam, hogy Channoch Nissany mögött sikerül megtartanom a második helyet a 14 kör alatt. Sajnos nem így történt, és ezt jórészt a saját számlámra írom: a célegyenes végén nem voltam kellően erőszakos, és Pödör előzési szándékát is későn vettem észre. A célegyenes elején ugyanis még azt láttam a tükörben, hogy megnyúlik köztem és a Renault között a távolság, az egyenes végi féktávon pedig már csak akkor vettem észre Balázst, amikor már mellettem volt. A mai napig dühös vagyok, és akkor, ott is eléggé elborult emiatt az agyam. Az igazság az, hogy a tavalyi Material Kupán Eszenyi Lászlóval történt célegyenes végi ütközésem óta nem vagyok eléggé rámenős a pálya ezen pontján, és ez a tudatalatti gát most megbosszulta magát. Érdekességként említem meg, hogy nálunk, a Szász Motorsportnál úgynevezett egészségügyi telemetriát is alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy Channoch-on, Biancán és rajtam EKG-szerű diagnosztikai eszközök vannak a versenyek során. Nos, az említett Pödör-féle előzésnél a műszer 200-as pulzust mutatott ki nálam...

Ha már egészségügyi dolgokról beszélünk, hadd fejezzem ki köszönetemet dr. Pál Zoltán sportorvosnak, aki az évad eleje óta kellően "rendberakott". Az ő tanácsai eredményeképpen most sokkal fittebbnek érzem magam, kevesebb és gyengébb cigarettát szívok és a napi kávé-adagomat is csökkentettem.

A vasárnapi időmérő edzésen ismét 1' 48-at futottam, méghozzá az előző nap használt gumi-garnitúrával, míg Pödör 1.49-et ért el. Minden adott volt tehát egy jó futamhoz: második rajtkocka, szép idő és a rajtrácsra ígyekezvén az autó is szépen muzsikált alattam. Egészen a sikánig, ahol azt hallom, hogy elkezd "hablatyolni" a motor. "Nincs benne benzin?" - kérdeztem magamtól, mert hallottam, hogy dolgozik a benzinpumpa, ahogy kell. Bejöttem a boxba, mondom a fiúknak, hogy mit érzek, erre ők azt válaszolják, hogy most töltötték tele az autót. A boxutca közben már bezárt, de reménykedtem benne, hogy Channoch után - akinek szintén gondjai támadtak a felvezető körben - el tudok majd rajtolni a boxutcából. Már a BOVI szerelői is átjöttek segíteni, amikor kiderült, hogy a nagyobbik benzinpumpa - kettő van az autóban - ment tönkre; amit én hallottam, az a kisebbik búgása volt. Kész, vége! A csapat is, Szász Laci is rendesen el volt kenődve a történtek miatt, de én azt mondom, hogy a technikai sportban ennyi belefér. Így is rendkívül büszke vagyok a Coloni-Nissan megbízhatóságára, hiszen másfél év alatt először történt vele ilyen malőr.

Kénytelen vagyok tehát - a bajnokság felénél járunk - ezt a futamot minuszolni az éves értékelésben, de a vasárnap elvesztett esetleges 8 pont sokkal kevésbé bosszant, mint a szombaton odaajándékozott három. Mindezek ellenére nagyon jó kis hétvége volt a "Material", és a Szász Motorsport - Channoch két győzelmével és Bianca szép teljesítményével - már csak fél ponttal van lemaradva a csapatversenyben a BOVI-tól. Remélhetőleg a soron következő Mátrai Hegyiversenyig én is lenyelem a békát, és szép, szabályos pulzusszámmal gördülök majd a rajtelőkészítő helyre!

Egyelőre sajnos jobb szót nem találhatunk Szász László idei nemzetközi szereplésére, mint hogy kínkeserves. A kifejezés nem becsmérlő szándékú részünkről, hanem egy, magától az érintettől származó jelző, amellyel a hegyi EB ötödik futamáról hazaérkező versenyző ecsetelte eddigi versenyeit - amelyekről korábban mi is beszámoltunk. Sajnos a németországi Trier mellett, 3.7 km hosszú pályán megrendezett versenyről sem tudott őszintén áradozni, amikor a Material Kupa péntekjén erről kérdeztük:

- Gyönyörű idő volt egész hétvégén, mégis olyan hangulatom volt, mint az évadnyitón, Rechbergben, mégpedig ezúttal is egy versenyzőtársam balesete miatt. A spanyol Ingo Martinez hatalmasat bukott, és bár sérülés nélkül szállt ki az autó roncsai közül, mindannyiunkat nagyon megviseltek a történések. Mi versenyzők, akik a baleset helyszinét is megvizsgáltuk, egyértelműen arra gyanakszunk, hogy a Martinez autóján létrehozott változtatások - pl. oldalsó magasítás, padlólemez szélessége - okozták a balesetet. Ezekre a változtatásokra pedig azért került sor a spanyol fiú autóján, mert az övé egy régi tipusú Forma 3000-es, és Fito-ban az autója méretei miatt óvta ki a versenyből az olasz Regosa. Bosszantott a dolog, és a szombati nap első két edzését ki is hagytam. A nap utolsó edzésén harmadik időt futottam, de a hangulatomat tovább rontotta csapattársam, Angela Vilarino balesete, ami miatt egész éjjel szervizelhettük a fehér Coloni-t.

A pálya rövidsége miatt kivételesen három versenyfutam várt ránk vasárnap. Az elsőn hatodik lettem, amellyel nem igazán voltam megelégedve, ezért állítottunk az autón. Erre a második felfutásra rosszabb lett az időm három tizeddel! Végül már teljesen elment a kedvem az egésztől, de újabb állítgatás után a harmadik felfutásra sikerült 1' 40 mp alá mennem, igaz: ez vetélytársaimnak már az első felfutásban sikerült...

Sajnos, az egész idei szezonom ilyen kínkeservesen alakul, és mindennek az okát is sejtem: sem technikailag, sem mentálisan nem vagyunk, NEM VAGYOK rendben, és nemsokára még nehezebb futamok következnek...

Mégpedig július első két hétvégéjén, mindkétszer az "olasz csizma" területén: Trento-ban és Rieti-ben. Ezúton kívánunk Szász Lászlónak és csapatának további erőt és kitartást az EB hátralevő részére!

Szász Lászlóra a Material Kupán egy rendkívüli megmérettetés, illetve lehetőség várt. Korábban már sokan - akárcsak mi is - eltemettük magunkban annak reményét, hogy a hétvége betétfutamaként szereplő Euro3000 mezőnyében magyar pilótáért szurkolhassunk. Az örömhír péntek délelőtt érkezett Szász Ramónától, a csapat ügyvezetőjétől: a Coloni csapat boxában felszabadult egy Lola B99-es autó, amellyel - kifejezetten a csapatalapító, Maestro Enzo Coloni kérésére - Szász Laci elindulhat a hétvége két futamán!

A magyar versenyző eddigi pályafutásában főleg a Reynard típusra esküdött, és most életében először próbálhatta ki Eric Broadley gyárának termékét, amelyben 460 LE-s Zytek motor van, hasonlóan Laci Formula-Nipponjához (bár az övé némileg erősebb: 500 LE!). A dolog emellett azért is érdekes, mert Szász ezzel EB-beli vetélytársai, Giulio Regosa és Fausto Bormolini autóinak "lelki világát" is kiismerhette. Sajnos a hétvége mindkét versenyfutamában műszaki hiba miatt kellett kiálljon az utolsó helyen autózó fehérvári pilóta...